:)

Semmi se lennék nélküled...Te vagy a minden. Az egész világ. Az én világom, ahová bármikor menekülhetek ha szomorú vagyok, ha mindenből elegem van. Hozzád mehetek, ha bújni van kedvem, ha megértésre vágyom. De ha azt szeretném, hogy valaki megvigasztaljon, te akkor is ott vagy nekem...
Érted már? Kellesz nekem úgy ahogy vagy. Nem változtatnék rajtad semmit. Így vagy jó. Az én világom vagy és még a legrosszabb álmom se tudna harcba szállni veled. Benned minden megtaláltam amit egy nő valaha is kereshet. Te vagy nekem az erő, a bátorítás, a kitartás. ( Te vagy az aki miatt még akkor is folytatok valamit, ha az már reménytelen. Csinálom tovább érted. Mert ha nem sikerülne akkor boldogtalan lennék és az neked esne a legrosszabbul. De úgy vagyok vele, hogy egy kis bosszankodás után folytatom. Szeretném ha boldog lennél. És tudom ez akkor sikerül ha engem is boldognak látsz. Mert érted csinálom. ) Veled érzem egésznek magam...
Szóval...El se tudom mondani mi vagy te nekem. Egyszerűen nincs rá szó!
Ha évekig kéne keresnem, még akkor se lennék biztos benne, hogy: Ez az! Megtaláltam.
De amíg nem találok megfelelő szót, addig kérlek elégedj meg azzal, hogy azt mondom: Ugyan semmi, csak az életem!

Breaking dawn

Láttam és nagyon tetszett!!!IMÁDOM!hihetetlen lett!:))))

Miénk

Csütörtök este volt,a város aránylag csendes,csak néha hallatszottak a közeli szórakozóhelyről kiszűrődő zenefoszlányok.

De a szobában csend volt, csak mi voltunk:Te és Én.

Az ágyon feküdtünk,öleltelek.Annyira jó érzés járt át,hogy azt kívántam sose legyen vége ennek az éjszakának.

Lassan,óvatosan tácoltak ujjaid a bőrömön,nem akartad,hogy bármi is zavart keltsen ebben a csodálatos pillanatban.

Gyengéden megcsókoltál,majd szívveréssed gyorsulásával a szenvedély is egyre jobban nőtt.

Már nem vigyáztál annyira,csak azt akartad,hogy a Tiéd legyek,csak a Tiéd.Annyi csókkal halmoztál el,hogy megszámolni is lehetetlen lett volna őket.Homlokom,orrom,szám volt a sorrend,majd ahogy haladtunk lefelé,egyre forróbb lett a szobában a levegő.Nem siettél,csak érzeni akartad azt,ahogy egyek leszünk.

Szeretlek!-suttogtad,majd megöleltél és nyomtál egy puszit a fejem búbjára.

Hihetetlen volt,örök és megismételhetetlen,de ami a legfontosabb:A MIÉNK!

Happy?HAPPY!

Huh,sajnálom ezt a nagy szünetet,de nem volt időm blogolni,sem idő sem laptop hiányában.Jelentem,hogy nagyon boldog vagyok,de egyben nagyon fáradt is.A suli jó,felvettem a második szakomat,kicsit sok az órám,de a szerda esti bulik mindig kárpótolják a hét fáradozásait.Na,meg persze Ő.Szeretem!Még magamnak sem mertem bevallani,de egyik este elé álltam és megmondtam neki kerek-perec,hogy mit érzek.Annyira,de annyira jó érzés volt kimondani!:) Bár,nem tudunk sokat együtt lenni,de amit sikerül,az felejthetetlen:) Nagyon jól érzem magam vele,de néha érzem,hogy még mindig nem nyíltam meg teljesen előtte,majd idővel ez is sikerül.Volt némi kavarás is,egy erőteljesen kiborulás után elmondhatom,hogy túl vagyok rajta.Itthon is minden rendben,szeretem a családom:)
Azt hiszem egyenlőre ennyi,majd még jelentkezem!:)

Love the way you lie

Nos.Visszatértem megint némi kihagyás után:)A nyár telik,mint a fene,mindjárt megint suli.Kezdem összeszedni magam,meg a szívemet.Olyan furcsa boldogság ül rajtam mostanában.

Azt hiszem eljött az én időm,méghozzá a boldogságra:)Lezártam a múltam,már csak a jelennek élek.Nem érdekelnek az elmúlt szerelmek,az elmúlt kalandok,megtartom emléknek.De most itt van Ő,azt hiszem az a bizonyos NAGYBETŰS.Vártam,nagyon vártam.Beszélünk sokat,nagyon sokat.Kezd komolyra fordulni a dolog,én pedig állok elébe.Bár halkan megsúgom kicsit tartok tőle,régen volt már,hogy egy ember kitartóan harcolt értem és ennyire akarta a dolgot és ez most nagyon nagy boldogsággal tölt el.Érzem,hogy érdeklem és hogy komolyan én kellek neki szőröstül-bőröstül.Ez annyira jóóóóóóóó:)) Boldog vagyok nagyon.Már most és még nem is voltam vele kettesben.Néha azonban azt érzem,mintha hiányozna,bár nem tudom,hogyan amikor még nem is voltam vele:) Érdekes.Majd alakul,én meg boldogulok.Köszönöm annak,aki Őt nekem küldte;)

Félszázalék...

I'ts...

...so hard.

Szabó Lőrinc:Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Waiting for the end.

Waiting for the end to come
Wishing I had strenght to stand
This is not what I had planned
It’s out of my control..

kelterezs

"Úgy szerettelek,és most nézd meg mi lett belőlünk..Nem csókolsz már,nem ölelsz úgy,mint régen.Elmentél,elhagytál.

Mást szeretsz már,másnak mondod azt,amit Én már nem tudok kimondani.Képzeld,múltkor eszembe jutottál és könnyes lett a szemem.Sírni akartam,zokogni,elsiratni mindent,ami valaha fájt..Hihetetlen,de már erre is képtelen vagyok.

Mondd meg,mit tehetnék?Várjak,hátha még jössz,írsz vagy hívsz?Vagy mindent itthagyva felkutassalak és elmondjam,amit akkor nem?Mondd meg!Válaszolj!Most miért hallgatsz?Megbántad?Fáj?Ugye Neked is olyan,mintha kitépték volna?Most sírsz?Ne sírj..Én sem teszem.Gyere lecsókolom arcodról a könnyeket,így talán nem fog fájni,ha olyat súgok a füledbe amit nem szabadna..Most hová mész?Gyere vissza!Annyira... SZERETLEK!"

Monster!

The winner is alone

Nos,régóta nem írtam,eléggé el vagyok havazva minden téren.De lassan pont kerül mindennek a végére.Az utóbbi időben olyan emberekkel hozott össze a sors(mind testileg,mind lelkileg),hogy hihetetlen.Ha ezt valaki mondta volna nekem fél évvel ezelőtt,tuti,hogy képen röhögöm!

De most hálás vagyok egy picit,hogy mindezt kaptam.Sokat tanultam ebben a félévben is.Erősebb vagyok,mint valaha!Én részemről ez most nagyon helytálló:a győztes egyedül van!

:)

- Szívem szerint arra kérnélek, hogy fogd magad, és menj el, minél messzebbre. És amikor távolodni látnálak, utánad kiáltanék: gyere vissza! Aztán elölről kezdeném.
- Egyszer csak abbahagynád.
- Amikor elmész?
- Amikor visszajövök.
- Így szeretnéd?
- Mégsem így lesz...

/Vavyan Fable-Vis Major/

Röviden és tömören

Megtört a jég:)

Ennyi nem elég!

Mégmégmég ilyen éjszakát még sokat....:)

B

Undorító hét,siralmas péntek.Itt hagyott,elhagyott az Én egyetlen kiskutyám.Hiányzik,9 évet együtt töltöttünk,jóban-rosszban,esőben sárban futkoztunk,kergetőztünk,macskákra vadásztunk.Üres a ház,üres az udvar.Már nem nézzük többet együtt a csillagokat,nem fut elém farok csóválva.Ne haragudj!Kérlek ne haragudj,ha bántottalak!Nem akartam!Mindennél jobban szeretlek!Örökre a szívemben élsz!

EgyPár

Mégis honnan tudhatod,hogy Ő az akit keresel? Abból,ahogy Rád néz vagy esetleg abból, ahogy Hozzád ér?Hogy mindig ír,ha látja,hogy fent vagy? Vagy talán az együtt töltött éjszaka mindig felemlegetett emlékeiből? Abból,hogy visszasírja és akarja még,hogy újra együtt lehessetek? Hogy hazakísér az éjszaka közepén,amikor Ő a másik irányba lakik?A búcsúzáskor kapott kósza ölelésből?Hogy mindig többet akar megtudni Rólad? Vagy mind az összesből egybevéve? Magam sem tudom,de azt hiszem(és nem akarom elkiabálni,csak óvatosan megkérdezni): Talán eljött az Én időm a boldogságra? Vagy valamit megint meg akar Nekem tanítani a Jó Isten?

Spring time

Nos,a mai nap sem okozott csalódást.Ma süttettem egy picit a pocim.Domboldal,pléd ,napsütés:) Szeretem ezt a helyet,szeretem az egyetemet,no meg az embereket:)

Már csak 4 hét van vissza a szünetekkel egybevéve ebből a félévből.Hamar elment az idő.

Sokat tanultam ebben a félévben,sokkal többet mint az előzőben.Kevesebbet buliztam,de ami buli volt,az nagyon buli volt:)Sok új embert ismertem meg:)

És imádom ezt az időt,azt hiszem a tavasz az Én évszakom:)

A férfiakon pedig továbbra sem tudok kiigazodni:) De sebaj,valamerre majd sodor a szél:)

Éééééééés holnap 30Y koncert!^^ Ül és vár.

Minek utaznék,amikor helyben is tudok idegen lenni?

Hiányoztok.Nagyon.Miért nem lehettek itt?Miért kell egyedül lennem?Régen annyira más volt!Akkor a barátok mindennél többet értek.Most meg,mindenki itt hagy,és egyedül ülhetek a szobában.Senki nem kérdezi meg hogy vagyok,milyen napom volt,hogy érzem magam.Leszarnak,így röviden és tömören.Próbálok jobb ember lenni,és néha sikerül is,de mégsem azt kapom vissza,amit szeretnék.Sebaj,foglalkozom az egyetemmel.Minden célom,hogy diplomám legyen,és a tanulás elvonja a figyelmet mindenről.Talán tényleg igaz lehet:a győztes egyedül van.

csak úgy...

Nincsenek véletlenek, minden a gondolataidban gyökerezik - abban, hogy mit akarsz és mit tudsz meglátni egy fordulat mögött.

No fear!

Ma egy baráti beszélgetés során rájöttem mitől is félek a legjobban.Azt hiszem ezt most jobb,ha megtartom magamnak...

Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?

P.S: I love you

-Nem tudom mi lesz Velünk-mondta Ő,miközben pocakját ölelve feküdtem mellette az ágyon.

-Mi lenne?Minden rendben lesz-mondtam Neki és nyomtam egy puszit a nyakára.

Még szorosabban öleltem,éreztem,hogy valami olyat fog mondani,amit nem szeretnék hallani.

-Nem bírom a távolságot,hogy mindig utaznom kell,hogy lássalak,nem érzem biztosnak ezt a dolgot,ami kettőnk között van.-közölte,és kibújt az ölelésemből,hátat fordított.

Próbáltam jobb belátásra bírni,de abban a pillanatban nem nagyon sikerült.

-Szeretlek-suttogtam-és megpusziltam a hátát.

-Én is.-felelte-De olyan jó lenne,ha közelebb lennél..

-Nekem is jobb lenne,de sajnos ez nem kívánság műsor.Örüljünk annak,hogy most itt vagyunk egymásnak.A jelen a fontos,a múlt elmúlt,a jövőt pedig nem tudjuk meghatározni.

Felém fordult és így válaszolt:-Tudom,igazad van.Szeretlek.

Majd megölelt,én pedig úgy bújtam hozzá,mint még soha.

Majd szépen lassan kibújt az ölelésemből és megpuszilta a homlokom,aztán az orrom,végül a szám.

A számunkra véget nem érő éjszaka még sokat tudna mesélni...

Hmm...

KétxHét

Kép.

Kész.

Két.

Kéz.

Lép.

Szép.

Kép.

Kék.

?

Annyi mindent tudnék most írni,de nem tudom megfogalmazni azt,ami bennem kavarog.De nagyon furcsa.Olyan furcsán érzem magam,teljesen össze vagyok zavarodva.Össze kell szednem magam,mert különben megbolondulok.Utálom az ilyet.A fejemben van egy vers is,de csak egy sor van meg belőle,néha még annyi sem.Szánalom.

Nothing new

Mostanában elég sok kapcsolati konfliktusnak vagyok szem- és fültanúja.Na,szar a helyzet mindenhol röviden és tömören.Senkinek semmi nem jó,mindenki félreért mindent,nem figyelnek sem magukra,sem másra.Azt hiszem ennyi hozzáfűznivalóm lenne a dolgokhoz.

Én magammal veszekszem folyton-folyvást,de ez már nem újdonság.Olyan dolgok derülnek ki sokszor,amiket álmomban sem gondoltam volna.Itt az ideje a tettek mezejére lépnem különben belebolondulok:D Just do it.

A sors keze?

Néha azt kívánom,bárcsak előbb jöttem volna rá,hogy létezel...

"Akár egy halom hasitott fa,
hever egymáson a világ,
szoritja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s igy mindegyik determinált.
Igy él a gazdag is, szegény is,
igy szenvedünk te is meg én is
s még jó, ha az ember haragja
nem az embert magát harapja,
hanem valaki mást,
dudás a fuvolást,
én téged és engemet te, -
mert mi lenne, mi történhetne,
ha mindig magunkba marna
az értelem iszonyu karma?"

/József Attila-Magad emésztő/

Fél éve...

Régen sírtam örömömben,ilyen jót,mint néhány perce:)

Csak...

Mostanában azon tűnődöm,hogy mit szeretnék,mit várnék el egy kapcsolattól.

Vagyis várok el,mert elvileg abban vagyok,de gyakorlatilag nem nagyon érzem a hatását.

Szóval nem is vagyok kapcsolatban.

Csak annyit szeretnék,hogy megértsen,ha nem érek rá.

Csak adjon egy kis szabadságot.

Csak öleljen meg,néha jobb,ha nem mondd semmit.

Csak legyen önmaga,és hagyjon önmagam lenni.

Csak ne változtasson meg.

Csak...

Csak...

Csak...

Ezek mind feleslegesek.

Egyetlen egy van:

Csak szeressen...

Idézet

"Sokszor éreztem magam megsebezve, amikor elvesztettem azokat a férfiakat, akikbe szerelmes voltam. De ma már biztos vagyok benne, hogy nem lehet elveszíteni senkit, mivel birtokolni sem lehet senkit. Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül, hogy birtokolnánk."
	/Paulo Coelho-Tizenegy perc/

Kételyek

-Szeretsz? -Nem tudom. -Miért nem? -Nem vagyok biztos. -Kételyek? -Azok. -Akkor mit érzel? -Ez bonyolult.Néha hiányzol,nem bírom,ha nem vagy velem.Szükségem van a jelenlétedre,még ha nem is nézek rád.Néha ellöklek,mert félek.Megijedek tőled,pedig nem bántasz.Néha futnék veled akármeddig,akárhová.. csakhogy együtt lehessünk.Néha úgy érzem,nem jó,ha itt vagy,vagy nézel,mert elvársz dolgokat.Lehet, hogy nem tudom megtenni.A szívem megszakad,ha mással látlak,de nem szólok egyetlen szót sem.Csak elsétálok..Néha utálom,ahogy kinézel,de ezt se mondom soha.A lényed kárpótol mindenért.Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán.Pedig lehet olyat tettél,amiért másnak már nem jutna bocsánatomból.Néha ha rád gondolok sírok,néha nevetek,néha ordítok,aztán megint ott a mosoly az arcomon.Lehetne egyszerű,de nem..ez bonyolult. -Akkor szeretsz? -Azt hiszem..

J&B

"-You know I love you?

-You know how much I wish I was enough?

-Should I come back?

-I need some time...

-But I'll always waiting...

-...until my heart stops beating."

Nowadays

Nos,ööö...elvagyok.Mondhatni.

Kb ennyi is jut most eszembe,de természetesen ez így egyáltalán nem igaz.

Fáradt,álmos,nyűgös vagyok.Csak aludnék.Már nem fog az agyam...Pedig kellene 2 tárgyam van függőben,ami összesen 3 kreditet ér.25/22 kreditnél tartok,ami elég szép teljesítmény:)

Szóval kedden,meg szerdán vizsga,utána pedig újra indul a szorgalmi időszak,aminek a kezdete egy orbitális regfeszttel indul,akárhogy is alakul a 3 kreditem sorsa:)

Lelkileg némileg meggyötört vagyok,de köszönöm,azért megvagyok...

Memories

Most azt hiszem,jobb lesz,ha tanulok,addig sem Rád gondolok...

Részlet egy lány naplójából...

"(...)Kihasználtál,majd csúnyán itt hagytál.Egyedül.Egyes egyedül.Miért tetted ezt Velem?

Miért csináltad ezt belőlem?Merő roncs vagyok.Az álmaimból élek.Nappal meg mintha nem is léteznék.Nincsen se erőm,se kedvem,sem hangulatom,talán érzéseim sem.Szánalmas vagyok!

(...)Mindent másként csinálnék,ha most itt lennél,de nem vagy itt.Másként ölelnélek,máshogy mutatnám azt,amit érzek.Nem engednélek el soha.Örökre az enyém maradnál.

(...)Megérte ez Neked?Jó volt?Végig a szemembe hazudni?Jaj!Hisz' nem is hazudtál, csak túl korán mondtad ki!Én sajnálom.Nem kellett volna annyira "megnyílnom" Neked.Meg sem érdemelted.(...)

Szerettelek...Ó,de piszkosul szeretlek."

4

Adok-kapok

Ölelj meg!

Hagyom.

Szeretnélek...

Nagyon.

Még mindig...

...a szívemben élsz.

(Pedig lassan már egy éve,hogy...)

Hajnali pirkadat

Felkeltél.

Elmentél.

Nem tudom miért siettél..

Pedig itt voltál nálam,

Egy napos,csendes szobában.

Emlékét még őrzi a párna,arcod nyomát otthagytad nála.

Márai Sándor

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.

Hányszor hallottuk az életben ezt a könyörgést, ezt a parancsot, ezt a kétségbeesett kiáltást, mintha a halál kapujából ordították volna, mintha a szégyen és a pusztulás gödreiből vonítottak volna fel az égre. "Szeress!" Mintha valaki fukarságból vagy gonosz szándékkal megtagadna egy sorvadó lélektől valamilyen alamizsnát, mintha igazán hatalmasok lennénk, csak nem akarunk élni hatalmunkkal, mintha valamilyen megfontoláson vagy elhatározáson múlna, hogy szeretünk valakit! "Szeress!" Mintha egy elkárhozott könyörögne: "Ments meg!" Mintha egy halálra sebzett kiáltozna: "Segítség!" De hiszen akarok, akarok segíteni... nesze, egy pohár víz! Nesze pénz! Nesze, gyöngédség! A többit, ami kell hozzá, hogy szeresselek, úgyis csak te adhatod.

A végén, mindennek a végén élete tényeivel válaszol a kérdésre, melyet a világ olyan makacson intézett hozzá. Ezek a kérdések így hangzanak: ki vagy?… Mit akartál igazán?… Mit tudtál igazán?… Mihez voltál hűséges és hűtlen?… Mihez vagy kihez voltál bátor vagy gyáva?… Ezek a kérdések. S az ember felel, ahogy tud, őszintén vagy hazugon; de ez nem nagyon fontos. Ami fontos, hogy a végén egész életével felel.

Van valami, ami úgy tud fájni, sebezni és égetni, hogy talán a halál sem tudja feloldani az ilyen gyötrődést: ha egy ember vagy két ember megsebzi bennünk azt a mély önérzetet, mely nélkül nem tudunk többé emberek maradni. Hiúság, mondod. Igen, hiúság... s mégis az emberi élet legmélyebb tartalma ez az önérzet.