"Úgy szerettelek,és most nézd meg mi lett belőlünk..Nem csókolsz már,nem ölelsz úgy,mint régen.Elmentél,elhagytál.
Mást szeretsz már,másnak mondod azt,amit Én már nem tudok kimondani.Képzeld,múltkor eszembe jutottál és könnyes lett a szemem.Sírni akartam,zokogni,elsiratni mindent,ami valaha fájt..Hihetetlen,de már erre is képtelen vagyok.
Mondd meg,mit tehetnék?Várjak,hátha még jössz,írsz vagy hívsz?Vagy mindent itthagyva felkutassalak és elmondjam,amit akkor nem?Mondd meg!Válaszolj!Most miért hallgatsz?Megbántad?Fáj?Ugye Neked is olyan,mintha kitépték volna?Most sírsz?Ne sírj..Én sem teszem.Gyere lecsókolom arcodról a könnyeket,így talán nem fog fájni,ha olyat súgok a füledbe amit nem szabadna..Most hová mész?Gyere vissza!Annyira... SZERETLEK!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése