-Mi lenne?Minden rendben lesz-mondtam Neki és nyomtam egy puszit a nyakára.
Még szorosabban öleltem,éreztem,hogy valami olyat fog mondani,amit nem szeretnék hallani.
-Nem bírom a távolságot,hogy mindig utaznom kell,hogy lássalak,nem érzem biztosnak ezt a dolgot,ami kettőnk között van.-közölte,és kibújt az ölelésemből,hátat fordított.
Próbáltam jobb belátásra bírni,de abban a pillanatban nem nagyon sikerült.
-Szeretlek-suttogtam-és megpusziltam a hátát.
-Én is.-felelte-De olyan jó lenne,ha közelebb lennél..
-Nekem is jobb lenne,de sajnos ez nem kívánság műsor.Örüljünk annak,hogy most itt vagyunk egymásnak.A jelen a fontos,a múlt elmúlt,a jövőt pedig nem tudjuk meghatározni.
Felém fordult és így válaszolt:-Tudom,igazad van.Szeretlek.
Majd megölelt,én pedig úgy bújtam hozzá,mint még soha.
Majd szépen lassan kibújt az ölelésemből és megpuszilta a homlokom,aztán az orrom,végül a szám.
A számunkra véget nem érő éjszaka még sokat tudna mesélni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése