Átkozottul,és piszkosul elegem van! Tudom, optimizmus meg mosoly,kitartás és miegymás. Nem megy, most nem. Egyedül vagyok, piszkosul egyedül. Kapcsolatban lennék, ha menne és kapcsolatom lehetne, ha hagynám. De nem hagyom, és igenis ki kell mondanom: nem megy! Alkalmatlan vagyok az emberi kapcsolatokra!
Vagy az is lehet, hogy nem bennem van a hiba, de akkor kiben? Nem foghatja az ember mindig a másikra, ezért fogom inkább magamra az egészet.
Emellett félek, rohadtul félek. Magam miatt. Más miatt. Mindenki miatt. Mi lesz, ha megint nem jön össze? Mi van, ha nem vagyok elég jó? Nincsen már meg a lelkesedés,nincsen már meg az erő ezen a téren.Máshol meg van, de itt nincs. Ellopták, elveszett, nem is volt talán. Annyiszor tettem már fel ezeket a kérdéseket: Kellek? Szeretsz? Hiányzom? Belefáradtam. Nem kicsit, nagyon.
Ennek ellenére kurvára kellene valaki, aki meggyőzne az ellenkezőjéről..
Ki érti ezt? Én nem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése