1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.
2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...
3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.
4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!
5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?
6. Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.
7. Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!
8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.
9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!
10. A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?
/Csernus doktor 10 szabálya/
jajaja, vannak itt okosságok, csak Csernus egészét nem birom. Van a leirtak között pár igazán okosság sztem. Főleg a második pontra gondolok.
VálaszTörlésBelátás=tudás szerzése, tudás szerzése=bővülés, bővülés=kiegészülés. A sorozatosan kiegészülő, "rengeteggé váló" ember pedig a végén oda jut, hogy őt nem lehet elhagyni, őt nem lehet bántani, mert ő teljes, ő egész.
Eljut a "nem veszitettelek el, mert sosem voltál az enyém" szintre.
Jóság, písz
Csakugyan elgondolkodtató dolgok. De nem mindenki teljesítheti be azt, amire rendeltetett. Ha beteljesíteném, annak nem lenne jó vége. És szerintem nem feltétlenül veszélyes másra támaszkodni, csak az a támaszkodás kölcsönös legyen. És a szabadságot nem könnyű meglelni. Nekem akkor sikerült, mikor összeomlott az életem, és minden, ami addig volt, megszünt fontosnak lenni. Rájöttem, hogy csak a teljes reménytelenség az igazi szabadság. Mihelyst feltámadt a remény, odalett a szabadság. Hiszem, hogy csak akkor tehetek meg mindent, ha már semmim sincs. Semmim. Az az igazi szabadság.
VálaszTörlés