Add a kezed!

Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.

Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.

Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.

/Szép Ernő/

A szívem jobban mutat benned, mint bárkiben.

Minden csak újabb hely, újabb ürügy
még egy násztáncra, hát sóhajts, feküdj!
Nincs csak egy fajta fiú, egyfajta lány.
Én meg ingyen szajhád leszek, csak tömd be a szám!
Párja vesztett, toll híjas holló vagyok.
Ahol a legtöbbet adod, mindjárt halj is meg ott!
Előbb se, meg aztán se ismerjelek,
és szűnjön meg a világ, ha végleg
kilélegeztelek! kilélegeztelek...

Tépj szét, nem baj ha gyűlölsz,
a pénzedért megteheted!
Szidj még, nem gond ha ütsz is,
ez többeket égig emelt!
Karmolj! Igazi szenteket
úgysem a Föld delegál!
A lényeg, ha van esze, bújik.
a Menny, bent, meg úgyis megvár! meg úgyis megvár...

Egyszer majd annyit iszom amennyit öregszem,
de most még annyit öregszem, amennyit iszom!
A szívem jobban mutat benned, mint bárkiben.
A legszebb ünneplőm te légy a végső napon!
Milyen furcsa az igazság, itt a felhők alatt!
Ha beszélsz róla, vagy hallgatsz, mindegy,
ugyanúgy bántanak.
De csinálják csak, a fény mindig sötétből fogan!
Nem az én időmből megy el,
mert nekem soha sem volt olyan! soha sem volt olyan!

Végre:)

Szívtiprás

Szívem adom, ha Te is adod,

Ha nem adod, megtarthatod.

Akár a lelkem is becserélem,

Csak lenne kezed az enyémben.

Nem tudom, mi lesz, de egyet tudok:

Szeretném, ha szeretnél,

De, ez így, már nem is titok.

Múlt,jelen,jövő

Tanulás közben néha elkalandozik az ember, még ha nem is akar.. És mi máson gondolkozna az ember lánya? A múlt eseményein, a jövő történésein és persze arra is gondol, amit jelenleg él át.

Na, tessék:

Múlt: Visszaemlékeztem a régi dolgaimra, arra, hogy hogyan éltem akkor, mit, hogyan és miért csináltam. Anyával való veszekedések rányomták a bélyeget az életemre. Veszekedtünk, vitatkoztunk. Sokat. Nagyon sokat. Nem szerettem hazajönni, valósággal rettegtem, legyen szó a középiskolai évekről vagy akár az elmúlt egy, egy és fél évemről. Mindenben talált valami kivetnivalót, sohasem felelt meg neki semmi és senki. Nem voltak szimpatikusak a barátaim, az esetleges fiúbarátok pedig végképp nem. Mindenkit és mindent elítélt, még akkor is, ha egyáltalán nem ismerte. Borzasztó volt, és így belegondolva is az. Nem tetszett Neki, ha Veszprémben vagyok, nem tetszett Neki, ha itthon voltam. Szerinte teljesen Veszprém mániás lettem. Mindig csak Veszprémről beszéltem és a Többiekről, akiket ott megismertem. Rossz volt, hogy nem örült annak, hogy Én jól érzem magam és, hogy barátokra leltem, nem is akármilyenekre. Munkát kerestem és találtam is, a magam útját jártam és járom jelenleg is. Aztán idővel megutáltatta Velem ezt az egészet. Elvette a lelkesedésemet, elvette az életemet. Csökkent a motiváció, mivel senki sem dicsért meg , bíztatásra nem is számíthattam. Mást nem kaptam, csak összehasonlítgatást más emberek lányaival, más egyetemek, más szakon tanuló ismerőseivel. Nekik van ösztöndíjuk,Nekem nincs, Én hülye vagyok,mindenki más okos. Ez van. Ők majd viszik valamire, Én meg majd lesegethetek a biomérnöki diplomámmal. Majd kiderül.

Jelen: Boldog vagyok. Bár előttem a szűrő,és életem legnehezebb vizsgaidőszaka, de nem adom fel. Megcsinálom, megmutatom, senki és semmi nem érdekel. Nekem helyem van itt,és Én igenis biomérnök leszek. Ennyit az egyetemről. Azonban a barátaim kicsit aggasztanak. Amióta Veszprémbe kerültem alig találkozom Velük és alig tudok Róluk valamit. Hiányoznak, hiányoztok. Annyira jó volt Velük a gimiben. Voltak veszekedések, féltékenykedések, de azért nagyon jól megvoltunk. Sokat nevettünk és életre szóló élményeket szereztünk. Legyen szó osztálykirándulásokról, meglepetés bulikról, vagy csak spontán csavargásokról. Jelenleg azonban senki sem ér rá, sok a dolguk, amit meg is értek, de akkor is. Na, mindegy, majd csak megoldjuk valahogy. Anyával sem annyira vészes a helyzet, bár még most is néha olyan furcsa Velem, nem tudom miért. Biztos oka van rá, csak nem akarja elmondani. Ő tudja.

Jövő: Ha nagy leszek,akkor biomérnök vagy kisfiú akarok lenni. Igazából még nem döntöttem el:P Szeretnék sok pénzt keresni, akarok családot, gyerekeket, kutyát, autót és nagy családi házat. De előbb szeretném befejezni az egyetemet és utána alapozom majd a jövőmet. Ha minden összejön és úgy alakul,akkor pár éven belül diplomát és munkát szerzek,és nagyon okos leszek.:) De ez még a jövő zenéje, ahogy szokták mondani:)

Na,de vége a mesének,az álmodozások időszaka lejárt!Vissza is térek a jelenbe és nekizuhanok az asztalomon tornyosuló könyvkupacnak. Csodálatos napot minden kedves idetévedőnek!Öröm van,és boldogság:)

Napsugaras szép jó reggelt!:)

Dömdödöm

Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az, hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával –, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” „Mi az, hogy igazán?!– háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.” S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.
/Lázár Ervin:A négyszögletű kerek erdő/

Megfontolandó

1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.

2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...

3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.

4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!

5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?

6. Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.

7. Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!

8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.

9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!

10. A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?
/Csernus doktor 10 szabálya/

Mai dúdolni- és gondolkodnivaló

Empty.

Átkozottul,és piszkosul elegem van! Tudom, optimizmus meg mosoly,kitartás és miegymás. Nem megy, most nem. Egyedül vagyok, piszkosul egyedül. Kapcsolatban lennék, ha menne és kapcsolatom lehetne, ha hagynám. De nem hagyom, és igenis ki kell mondanom: nem megy! Alkalmatlan vagyok az emberi kapcsolatokra!

Vagy az is lehet, hogy nem bennem van a hiba, de akkor kiben? Nem foghatja az ember mindig a másikra, ezért fogom inkább magamra az egészet.

Emellett félek, rohadtul félek. Magam miatt. Más miatt. Mindenki miatt. Mi lesz, ha megint nem jön össze? Mi van, ha nem vagyok elég jó? Nincsen már meg a lelkesedés,nincsen már meg az erő ezen a téren.Máshol meg van, de itt nincs. Ellopták, elveszett, nem is volt talán. Annyiszor tettem már fel ezeket a kérdéseket: Kellek? Szeretsz? Hiányzom? Belefáradtam. Nem kicsit, nagyon.

Ennek ellenére kurvára kellene valaki, aki meggyőzne az ellenkezőjéről..

Ki érti ezt? Én nem!