Valódi mese

Óriási játékbirodalomban élt egy pici,csíkos,bajszos plüsstigris. Nagyon szép állapotban került a játékvilágba:duci volt és selymes bundájú,sehol egy szakadás vagy egy apró folt. Igazából olyan volt,amilyennek egy plüsstigrisnek lennie kell. Még plüsskölyökként érkezett meg új gazdája a Kislány szobájába. Egyes egyedül volt bezárva egy szűk dobozba. Nem tudta miért került ide,csak azt ,hogy sötét van és fél. Azonban egyszer csak kiemelte két apró mancs a dobozból. Elérkezett az idő,hogy szabad legyen és belecsöppenjen ebbe az új világba. Gazdája egy Kislány lett. Kis barátja sokat foglalkozott vele:ölelgette,puszilgatta,rengeteget játszottak és még az ágyában is aludhatott. Nagyon sok szeretetet kapott és ez nagyon jól esett neki. Boldog volt. De volt egy dolog,amit nem értett: akárhányszor a Kislány magához szorította, valami kattogó hangot hallott apró füleivel. Nem tudta mire vélni ezt a hangot… Mi kattoghat kisgazdája testében?Mi lehet az a furcsa hang?Talán beteg? Ilyenkor mindig nagyon megijedt,de gyorsan elüldözte ezeket a gondolatokat apró buksijából.
Nagyon sokféle játék lakott még rajta kívül a szobában:babák, egyéb plüssök,építőkockák és még sorolhatnám. Tigrisünk sokszor elveszett volt a sok játék között…A babák átvették néhanapján a helyét. Szegény jelentéktelennek és átlagosnak érezte magát közöttük, a Műanyag Pingvin volt az egyetlen,akivel beszélgethetett.
Réges-régi lakója volt ő a szobának,és ezt a kinézete is igazolta:megkopott tollazatán a festék, a szemeivel már nem is látott élesen,bal szeme már alig látszott. Nagyon bölcs volt,csak ő értette egyedül mi folyik most a játékok között. Tudta milyen az,ha a modern játékok átveszik a régiek helyét.
Gondolta a plüsstigris,ha a Műanyag Pingvin elég bölcs ahhoz,hogy megértse a gyerekszoba varázsát,akkor ahhoz is elég okos lehet,hogy elmagyarázza neki mi kattoghat kisgazdája testében.
- Szeretnék tőled valamit kérdezni-mondta kicsit megilletődötten a kis bolyhos-meg tudnád nekem mondani mi kattog kisgazdám, a Kislány testében?Mert akárhányszor magához ölel ,érzem ezt a furcsa érzést, és hallom a hangot. Mi lehet ez?Talán beteg?
- Nahát…milyen okos kérdés egy ilyen pici kis tigristől. A Te kis gazdád egyáltalán nem beteg. Testében nem más kattog,mint a szíve. - felelte tigrisünknek bölcsen a Pingvin.
- Szív?Az meg mire való?- kérdezte kíváncsian,amikor éppen a Műanyag Pingvin mellett csücsült a polcon.
-A szív a kétlábúak fontos építőkockája. Az egy dobogó valami,ami életben tartja őket. Ha nem lenne szívük,akkor bizony ők is játékok lennének. Igazából csupán egy dologban különbözünk tőlük,nekünk nincsen szívünk és emiatt nem válhatunk valódivá.
- Minek kell ahhoz történnie,hogy egy plüssállat valódi lehessen?- tette fel következő kérdését izgatottan a kis tigris.
- Minket nem azért készítenek,hogy egyszer is valódivá váljunk. Azért raknak össze,hogy örömet okozzunk a gyermekeknek. Attól válhatsz egy kicsit is valódivá,ha nem csak játékszer leszel,hanem a szeretete tárgyát is képezed egy kisgyermeknek- magyarázta.
- Akkor bizony ez nagyon fájhat..Mert a sok öleléstől és puszitól elkezdett bolyhosodni a bundám …
- Ez egy fájdalmas folyamat,sosem tudhatod mikor ér véget. Ha nagyon beleéled magad,akkor bele is betegedhetsz abba,hogy valódi legyél. Ezért óva intelek attól,hogy te is valódi akarj lenni. Nézd meg velem is mi történt: lekopott rólam a festék,mindenem sajog. - mondta szomorúan a Pingvin.
- Hát…- gondolkozott a kis csíkos-ha ez az ára,akkor nem is akarok valódi lenni,pedig biztos jó érzés lehet .De azt nem szeretném,hogy valamim is fájjon- és a gondolkozása átváltott siránkozásba.
- Senki nem mondta,hogy kötelező valódivá válnod. Nem mi választjuk,hogy kinek és mikor váljunk azzá. Sajnos ezt nem mi döntjük el….
Nagyon elszomorodott e szavak hallatán és inkább nem felelt semmit. Tudta,hogyha ő valódivá válna az másnak talán jól esne,de ő nagyon nagy áldozatot hozna ezért.
Telt-múlt az idő és a plüsstigris észre sem vette,hogy a bundája minden egyes nap elteltével kopottabb lett, a bajszocskái lekonyultak és már nem volt olyan boldog és erős,mint amikor megérkezett. Egyre fájdalmasabbá váltak az ölelések és már az ágy sem volt annyira kényelmes,mint annak idején.
Műanyag Pingvinnel is egyre ritkábbá váltak a beszélgetések. Pedig neki szüksége lett volna valakire,akinek elmondhatja bánatát vagy csupán azt,hogy mennyire megváltozott minden körülötte. Titokban még mindig arra vágyott,hogy valaki számára valódivá váljon.
Pár év elteltével Kislányból Nagylány lett. Felnőtt. Nem érdekelték sem a babák sem más játékszerek…A kis tigrisnek ez nagyon rosszul esett.
Egyik nap nagy sürgés-forgásra lett figyelmes a szoba minden játéka.. Mindenhol óriási papírból készült dobozok voltak. Sietve futott a Műanyag Pingvinhez,hogy megkérdezze mi folyik itt.
- Mi történik?El fognak vinni minket?- aggódott a plüsstigris.
- Ez a legrosszabb dolog,ami egy játékkal történhet. Mostantól nem tudjuk milyen sors vár ránk. A gazdánkból felnőtt kétlábú lett. Mivel a felnőtteknek nincs szükségük játékokra,kidobnak vagy elajándékoznak minket- válaszolta a bölcs pingvin.
- Elajándékoznak vagy kidobnak?? Egyik sem lehet valami jó dolog…Én azt hittem,hogy a Kislány valódivá tett és én örökre valódi leszek számára. Vagy akkor ez nem azt jelenti?- kérdezte.
- Plüsstigris életed során nemcsak egy ember számára válhatsz valódivá. Még nagyon sok kisgyermeknek fogsz örömet okozni. Ez ebben a jó. Ezért szeretném most inkább azt,hogy elajándékozzanak minket. Csak nem lesznek olyan szívtelenek,hogy kidobjanak…
De mondandóját be sem tudta fejezni,mert hirtelen mindegyikőjüket felkapták és egy nagy doboz alján landoltak. Fogták és elvitték őket onnan,ahol eddigi játék életüket töltötték.
A dobozt egy idő után végre megmozdították és egy szoba közepére tették . A játékokkal teli dobozt egy árvaház nappalijába tették le . Ez a lehető legjobb hely,ahová játék kerülhetett.
A Műanyag Pingvint azonnal kikapta egy Kisfiú a dobozból, a mi kis bolyhos tigrisünk sem maradt barát nélkül:nem más lett a gazdája,mint egy aranyos,kicsi lány. Mindenhová magával cipelte,mindennap játszott vele. Még az ágyában is aludhatott. Így ment ez sok-sok éven keresztül. Teljesen más életet élt,amióta az árvaházba megérkezett. Bár a bundája tovább kopott,a 6 bajszocskájából már csak 3 maradt,ennél boldogabban még sohasem érezte magát. Új barátja mellett többnek tartotta magát egy puszta plüssállatnál. Nem volt fáradt,csak az idő múlásával,fájni kezdtek a lábacskái ,a füleivel sem hallott olyan tisztán,mint kölyök korában. Életében nem más dolog okozott zavart,mint az,hogy valódi lett. Itt annyira szerették őt,hogy valódivá vált és ezt nem cserélte volna el semmivel sem. Kezdte úgy érezni,mintha kattogna valami a bundája alatt… Egy szívet is kapott ajándékba a valódivá válás során…
Ha egy plüssállat szívet is kap, többé már nem lehet valódi egy másik kisgyermek számára. A szív az elkötelezettségét jelezte. Ha a Kislány szíve egy napon abbahagyja a kattogást és örökre elhallgat,akkor bizony Plüsstigrisünk szíve is megszűnik létezni ….
Egy plüssállat ekkora árat fizet azért,hogy valódivá váljon….Akár az életét is adja érte…
És az ember, Ő vajon mennyit fizet??

/Emlékül/