2009. január 16., péntek

Üres

Egy mosolyba bújva,talán arcodra fagyhatnék...
Még lehet rá esély...
Talán megérem,hogy a válladról nézhetem végig,ahogy élek,
De azt már látom,milyen ha üres egy lélek.
Felesleges minden könnycsepp,amit a bánat szül egy csendes órán...
Üres egy lélek..talán te megtölthetnéd és én azt mondanám:élek..
A semminek háttal élek,hitemben hinni talán már vétek...
Egy űrhajós is elveszne,ha élet után kutatna a lelkemben...
A tátongó űrt ki tölti meg?Vagy majd a sötétség öli meg?
Remélem megérem,hogy a színek a szemedben élednek újjá
Amint könnyes íriszem a te íriszeddel szerelembe esik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése