Amikor minden összedől

"Ki a társad, a szíved, a véred,
ki a tűzön is átrohan érted?
Ki a minden, a kezdet, a végzet,
ki a bajban a hű menedéked? 

Van az úgy, 
nem hat már a szó.
S valahol messzi volna jó,
gyógyít a távolság.

Hisz amikor újra visszatérsz,
amikor tisztul már az ég,
nem hajt a bosszú már.

A háborgó vad óceán,
elpusztít mindent, mi az útjába áll."

Gödör

"A tévedés is fontos. A csalódás is fontos. A kiábrándulás is. A találkozás is fontos, de az elválás is. Fontos a boldogság és a boldogtalanság. A közöny és a szenvedély is fontos. Az árulás is és a bűnbánat is. Fontos az egyedüllét gyötrelme és a kapcsolatok elviselhetetlensége. Az elhagyás és a visszatérés. Fontos a hűség és, sajnos, a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos. Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót. Mindent át kell élnünk. Csak akkor lehetünk valóban egymáséi, ha már minden álruhát, gátlást, önzést, félelmet, csalódást, szenvedélyt, hazugságot levetettünk magunkról."

Leírhatnám egy egész A/4es lapra,amit érzek,de egyszerűen nem tudom. Hatalmas dühöt érzek.
Egyszerűen ilyet még nem éltem át. Hogy lehet valaki ennyire naiv? Hogyan eshet valaki bele ugyanabba a gödörbe,amiből hónapokba telt kimászni? Nem tudok vele beszélni,lehetetlenség.
Senkire nem hallgat,csak magára.A barátságunkat is képes feláldozni,ezért az emberért.

 Naiv vagy,és hiába mondtad hogy erős vagy,egyáltalán nem vagy az.aki erős,az továbblép,és megmutatja a világnak,hogy a megaláztatások után is képes az emberek szemébe nézni,és újrakezdeni az életét.na,te nem vagy ilyen.és nem vagy boldog,csak próbálod elhitetni magaddal.

Ez vagy Te.Remélem majd rájössz,hogy mennyit jelentett Neked a támasz,a barátságunk,de azt hiszem akkor már késő lesz. Senki nem fog kirángatni a gödörből,amibe újra belezuhantál....