Minek utaznék,amikor helyben is tudok idegen lenni?

Hiányoztok.Nagyon.Miért nem lehettek itt?Miért kell egyedül lennem?Régen annyira más volt!Akkor a barátok mindennél többet értek.Most meg,mindenki itt hagy,és egyedül ülhetek a szobában.Senki nem kérdezi meg hogy vagyok,milyen napom volt,hogy érzem magam.Leszarnak,így röviden és tömören.Próbálok jobb ember lenni,és néha sikerül is,de mégsem azt kapom vissza,amit szeretnék.Sebaj,foglalkozom az egyetemmel.Minden célom,hogy diplomám legyen,és a tanulás elvonja a figyelmet mindenről.Talán tényleg igaz lehet:a győztes egyedül van.

csak úgy...

Nincsenek véletlenek, minden a gondolataidban gyökerezik - abban, hogy mit akarsz és mit tudsz meglátni egy fordulat mögött.

No fear!

Ma egy baráti beszélgetés során rájöttem mitől is félek a legjobban.Azt hiszem ezt most jobb,ha megtartom magamnak...

Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?

P.S: I love you

-Nem tudom mi lesz Velünk-mondta Ő,miközben pocakját ölelve feküdtem mellette az ágyon.

-Mi lenne?Minden rendben lesz-mondtam Neki és nyomtam egy puszit a nyakára.

Még szorosabban öleltem,éreztem,hogy valami olyat fog mondani,amit nem szeretnék hallani.

-Nem bírom a távolságot,hogy mindig utaznom kell,hogy lássalak,nem érzem biztosnak ezt a dolgot,ami kettőnk között van.-közölte,és kibújt az ölelésemből,hátat fordított.

Próbáltam jobb belátásra bírni,de abban a pillanatban nem nagyon sikerült.

-Szeretlek-suttogtam-és megpusziltam a hátát.

-Én is.-felelte-De olyan jó lenne,ha közelebb lennél..

-Nekem is jobb lenne,de sajnos ez nem kívánság műsor.Örüljünk annak,hogy most itt vagyunk egymásnak.A jelen a fontos,a múlt elmúlt,a jövőt pedig nem tudjuk meghatározni.

Felém fordult és így válaszolt:-Tudom,igazad van.Szeretlek.

Majd megölelt,én pedig úgy bújtam hozzá,mint még soha.

Majd szépen lassan kibújt az ölelésemből és megpuszilta a homlokom,aztán az orrom,végül a szám.

A számunkra véget nem érő éjszaka még sokat tudna mesélni...

Hmm...

KétxHét

Kép.

Kész.

Két.

Kéz.

Lép.

Szép.

Kép.

Kék.