2011. február 26., szombat

?

Annyi mindent tudnék most írni,de nem tudom megfogalmazni azt,ami bennem kavarog.De nagyon furcsa.Olyan furcsán érzem magam,teljesen össze vagyok zavarodva.Össze kell szednem magam,mert különben megbolondulok.Utálom az ilyet.A fejemben van egy vers is,de csak egy sor van meg belőle,néha még annyi sem.Szánalom.

2011. február 22., kedd

Nothing new

Mostanában elég sok kapcsolati konfliktusnak vagyok szem- és fültanúja.Na,szar a helyzet mindenhol röviden és tömören.Senkinek semmi nem jó,mindenki félreért mindent,nem figyelnek sem magukra,sem másra.Azt hiszem ennyi hozzáfűznivalóm lenne a dolgokhoz.
Én magammal veszekszem folyton-folyvást,de ez már nem újdonság.Olyan dolgok derülnek ki sokszor,amiket álmomban sem gondoltam volna.Itt az ideje a tettek mezejére lépnem különben belebolondulok:D Just do it.

2011. február 19., szombat

A sors keze?

Néha azt kívánom,bárcsak előbb jöttem volna rá,hogy létezel...

"Akár egy halom hasitott fa,
hever egymáson a világ,
szoritja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s igy mindegyik determinált.
Igy él a gazdag is, szegény is,
igy szenvedünk te is meg én is
s még jó, ha az ember haragja
nem az embert magát harapja,
hanem valaki mást,
dudás a fuvolást,
én téged és engemet te, -
mert mi lenne, mi történhetne,
ha mindig magunkba marna
az értelem iszonyu karma?"
/József Attila-Magad emésztő/

2011. február 12., szombat

Fél éve...

Régen sírtam örömömben,ilyen jót,mint néhány perce:)

Csak...

Mostanában azon tűnődöm,hogy mit szeretnék,mit várnék el egy kapcsolattól.
Vagyis várok el,mert elvileg abban vagyok,de gyakorlatilag nem nagyon érzem a hatását.
Szóval nem is vagyok kapcsolatban.
Csak annyit szeretnék,hogy megértsen,ha nem érek rá.
Csak adjon egy kis szabadságot.
Csak öleljen meg,néha jobb,ha nem mondd semmit.
Csak legyen önmaga,és hagyjon önmagam lenni.
Csak ne változtasson meg.
Csak...
Csak...
Csak...
Ezek mind feleslegesek.
Egyetlen egy van:
Csak szeressen...

2011. február 4., péntek

Idézet

"Sokszor éreztem magam megsebezve, amikor elvesztettem azokat a férfiakat, akikbe szerelmes voltam. De ma már biztos vagyok benne, hogy nem lehet elveszíteni senkit, mivel birtokolni sem lehet senkit. Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül, hogy birtokolnánk."
/Paulo Coelho-Tizenegy perc/