A boldogságtól nem kell félni,ugye?

A munka megy,szeretem,tetszik és tuti,hogy nem fogok megszakadni és tartalékolni is lesz miből bőven.
Eddig rendben is volnánk.Mondhatná mindenki,hogy de jó ennek a kislánynak.
Aha,persze,csak hiszik.Attól még,hogy most összejönnek neki a dolgok,belül tombol a vihar.
Mindig azt mondja,hogy Ő erős,Neki senki és semmi nem tudna ártani.
De nem erős.Annyira gyenge,amennyire csak lehet.
Nem tud dönteni és nem is hajlandó.
Minden vágya,hogy boldog legyen,de annyira fél Tőle,hogy az is lesz,hogy azt leírni nem lehet.
Fél mindentől és mindenkitől.Egyenesen retteg.
Csalódni fog,bántani fogják,mint eddig mindig,minden egyes alkalommal.
Pedig Ő nem tud és nem is képes szeretni,mondogatja ezt magának.
Mert a kapcsolatok fájnak és semmi jó nincsen bennük.
Mindenki szenved,mindenki veszekszik és senki sem boldog.
Általában minden kapcsolaton eluralkodik a megszokás és ez a megszokás egy idő után kezd unalmassá válni,nemde?
Nos,küzdhet egyszerre két dolog egy emberben?
Hogy lehet egyszerre küzdeni a boldogság ellen és mellett?
Nekem ez megy.Én ebben profi vagyok.
Csak lábalnék már ki belőle.
Legszívesebben fognám a kabátomat és elmennék valahova,ahol senki sem talál meg és senki sem keresne.
Csak egy picit csendben lehetnék,csak egy picit magamban lehetnék.
Mert ez az,amire a legjobban vágyom jelen pillanatban.
Tudom,ez általában többet árt,mint használ,szóval azt hiszem ez sem a megfelelő megoldás.
Akkor esetleg valaki megmondaná mi a büdös francot kellene tenni?
Tudom,senki nem mondja meg,mert ezt Nekem kell eldöntenem.
De Én nem akarok dönteni!Döntene esetleg valaki helyettem?