A boldogság titka

Ha életem csordultig tele rosszal: boldogságom kis törmelékeit idézem fel, melyeket kintről hoztam s bennem laknak. Ez mindig felsegít.

Haldoklók közt, kórházban, szörnyű éjjen a szilva kék hamvát látta szemem, meg hogy Catullust olvastam a réten, patak partján, Denville-nél, meztelen.

Mikor Recsken sötétzárkába raktak: felülről, a korommal festett ablak sarkán parányi, téli napsugárka

hatolt be és sétált a falon, szembe velem. Elnéztem, s az jutott eszembe, hogy újra megérkeztem Számoába.

(Budapest, 1994)

/Faludy György/