Néha fáradt vagyok, szeretnék sokat aludni, szeretnék egyedül lenni és szeretnék kézen fogva sétálni csak Veled. Csak sétálni, nem beszélni, a természet majd elmond helyettünk mindent.
Tudom nem egyszerű a helyzeted, sok helyen kell helyt állnod, de nekem sem könnyebb, hidd el:
Nekem is van családom, barátaim, dolgozom és tanulnom is kell nem is keveset, mégis van időm arra, akármikor is érek haza, hogy időt szakítsak Rád, illetve arra, hogy lássalak. Ez így volt tegnap is és azelőtt is, de Te nem jöttél, nem tudtál jönni… Hányszor mondtam azt, hogy nem érek rá? Hányszor mondtam azt, hogy ne találkozzunk? Egyszer sem, ellenben azt, hogy szeretlek több milliószor.
Üres szavakat használsz. Hiába mondod azt, hogy Te nem vagy a szavak embere. Itt sajnos már nem csak szavakról beszélünk, hanem érzésekről és nagyon mély gondolatokról.
Ez már nem játék. Emberekről van szó és szívekről. Az én szívem pedig minden egyes lemondott találkozó alkalmával összefacsarodik és kisebb lesz, de az érzések továbbra is benne maradnak.
Közben kérdések merülnek fel, amelyekre főleg Te nem tudod a választ…
(U.i:Nem lesz mély depresszió és érvagdosás,jól vagyok és az optimizmusom továbbra is határtalan:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése