Egyedül ült a hintaszékben, ölében vaskos könyv kuporgott. Csak lapozgatta, gyűrögette, nem tudott a sorok közé írt gondolatokra koncentrálni.
Már egy félév eltelt, de az emlékek néha még mindig megrohanták, hol kevésbé, hol teljes erővel.
Csak Rá tudott gondolni, az elszalasztott lehetőségekre. A mi lett volna akkor, ott és vele kérdésekre.
De elrontotta, elszalasztotta azt a lehetőséget, ami akkor adott lett volna. Más kellett neki, mást akart, akkor csak arra az estére, ami úgy gondolta neki megadhatja azt amire vágyott.
De csalódás volt, az este más dolgokat tartogatott, mint remélte. Mocskos volt és undorító.
Minden pasi egyforma? Vagy csak sötétben minden tehén egyforma?
Mindegy is, most nem ez a lényeg. Hanem Ő, a magas, barna hajú, barna szemű "adonisz", aki csak miatta akarta lemondani a szülői vacsorát, a kanbulit, az esti sörözést.
Amikor lehetett volna, akkor nem kellett, most hogy egyedül ücsörög, mások lennének a tervei vele.
Nem szerette, nem is akarta csak jó lett volna a skalpok közé...
To be continued.... /
