Pontpontpont...

Nemrég láttam a Slumdog Millionaire-t.Nagyon megfogott a film és eszembe jutottak a mai emberek,de főleg a mai fiatalok problémái.A legnagyobb problémájuk az,hogy melyik pasit válasszák az aktuális jelentkezők közül,vagy melyik bikiniben feszítsenek a strandon vagy a nyaraláskor,elégedetlenek az alakjukkal,összevesztek a kebelbarátnőjükkel.Sok tini küzd ezekkel a gondokkal a világon,de szerintem ez csak puszta nyafogás,azokhoz a problémákhoz képest,amelyekkel a világ több millió éhező,munkára kényszerített,vagy elképesztő szegénységben élő gyereknek kell szembenéznie.
Csak Afrikában 11 millió 11-14 év közötti árva gyermek él.Többségük az AIDS miatt vesztette el a szüleit,de a sorozatos polgárháborúknak is ők a legnagyobb vesztesei!
Egy segélyszervezet adatai szerint az utcán élő lányok 20%-a 9-10 éves kora óta prostituált!Többségük már 7 évesen elvesztette a szüzességét-persze nem önszántukból..
Évente több,mint 2 millió gyerek válik prostiuálttá világszerte!
Afrikában,Dél-Amerikában,Ázsiában a legrosszabb a helyzet.Számunkra teljesen egyértelmű,hogy mminden reggel és este megmosakszunk,ha rosszul vagyunk elmegyünk orvoshoz,mindennep megpróbálunk 2 liter folyadékot inni,de a világ számos részén ezek a dolgok luxusnak számítanak..A Földön minden hatodik kisgyermek éhezik,minden hetedik számára pedig elérhetetlenek az alapvető egészségügyi szolgáltatások..
Gyermekmunka,szexuális kiszolgáltatottság,modern rabszolgaság,utcagyerekek,akiknek lopniuk,koldulniuk kell azért,hogy ne haljanak meg..Szipuznak,hideg gyárépületekben alszanak,kukáznak,minimális ételüket a hajléktalanoknak fenntartott konyhától kapják...
Ezekhez a problémákhoz képest nekünk olyan gondjaink vannak,amik ezekhez képest semmit sem érnek..Mi lett volna,ha ide születünk?Mindennapunk így telne és megváltás lenne,ha megúsznánk egy napot úgy,hogy nem haltunk éhen,nem ölték meg valamelyik rokonunkat vagy esetleg saját magunkat nem végeztünk..De az embereknek probléma a hosszú sor a postán,a letörött műköröm,a smink nélküli utcára lépés,a nem divatos,márkás öltözék és még sorolhatnánk..
Gondolkozni kellene csak!Bár valakinek ez is a nehezére esik..

Én vagyok én,te vagy te....

Ez kellett,erre megint szükség volt.Menj csak,menekülj...Ez a legegyszerűbb megoldás.Szánalmas vagy.Utállak.

Déja vu revü

Ismeri Ön a déjá vu érzést?Nem?Dehogynem!

Ezt már látta,érezte,ízlelte valamikor. Olyan ismerősnek tűnik ez az illat,mintha már hallotta volna ezt a mondatot,talán ez a pofon is elcsattant valaha….hahaha,nem is olyan vicces.

Kezdeni,nekiugrani,hódítani,hegyeket az útból elhordani gyerekjáték. Befejezni,lezárni,barátságban elválni lehetetlennek tűnő valami,mert mindig marad valaki,többnyire mélységes fájdalommal a szívében,szívünkben.

Hol ezért,hol meg azért. A szerelem győztesekre és vesztesekre van kitalálva állítólag,nagy stratégáknak való,elmélyült diplomáciai állóháború,néhány kedves békeévvel fűszerezve. Ez sem olyan vicces.

Mi lett volna,ha? Ha akkor és ott nem az történik,nem jön a nyári szünet,

nem költözik másik városba,elérem az utolsó vonatot,mégiscsak neki adok igazat?Boldogan éltünk volna,amíg meg nem halunk?Vagy jött volna egy másik szünet,vonat,igazság?

És mitől nagy Ő,a nagy Ő,ha nem láttam legalább három éve,és gyakorlatilag néhány,hol karácsonyi,hol születésnapi üdvözlő,és nyilván-mert nyilván-tudatalatti félrenyomott SMS kivételével semmilyen,néven nevezhető kommunikációs csatorna nincs közöttünk?

A túlélés néhány formája ez is,persze,ha mindent csak és kizárólag véres drámának kívánunk megélni. Akkor bizony a fenti négy bekezdés alapján-akár együttesen,akár külön-külön alkalmazva őket-könnyedén tönkretehetjük a teljes életünket,fújhatjuk a lufikat,kaphatunk heveny szívdobogást,és támolyoghatunk a magunk gyártotta ködös történelemben.

A múlt egy csodás kifestőkönyv,és mi nagyon tehetséges színezők vagyunk. A kudarc élménye,vagy inkább emléke lassan vidám árnyalatokba öltözik. És mi nap-nap után egyre bátrabban vezetjük a kettős könyvelést,hogy aztán váratlanul szembesülések hozományaként mély depresszióba amortizáljuk lelkünket.

Miért?Miért vagyunk ilyen elképesztően idióták?Képtelenek vagyunk bármit is kezdeni az idővel,a mások és magunk döntéseivel.

Mindent újracsinálnánk,állandóan elhalasztott ziccerekről,rossz húzásokról kesergünk,így rövidítve meg mindenkit.

Nagy árat fizetünk,ha nem fogadjuk el a történéseket olyanoknak,amilyenek. A szeretet nagy bravúrja az elengedés. Így szép és teljes a lecke,amire tanít. Valaha volt egy Férfi,volt egy Nő,ők ketten kellettek mindenhez. Mindenhez,ami akkor fontos volt. De ma már nem az,ma az a fontos,ami/aki éppen zajlik. Ez a dolgok rendje. És vannak olyanok is,akiknek még megközelítően sincsenek ilyen emlékei. Úgyhogy adjon hálát a sorsnak mindenki,aki hordozhat magában valami régi nagy érzést…

/Novák Péter írása az elmúlt nagy szerelmek erejéről/

Esőcsepp

A Nap sugara vagy Te,én az árnyék.
Levél vagy,én a boríték.
Ha fa vagy,én vagyok a lombja.
Ha méreg leszel,én leszek az,aki megissza..