Annyira...

BOLDOG VAGYOK!!!!! :))))))

Hideg őszi este volt, kint a szél táncot járt a falevelekkel, idebent pedig a tűz nyaldosta a farönköket.
Egyedül ült a hintaszékben, ölében vaskos könyv kuporgott. Csak lapozgatta, gyűrögette, nem tudott a sorok közé írt gondolatokra koncentrálni.
Már egy félév eltelt, de az emlékek néha még mindig megrohanták, hol kevésbé, hol teljes erővel.
Csak Rá tudott gondolni, az elszalasztott lehetőségekre. A mi lett volna akkor, ott és vele kérdésekre.
De elrontotta, elszalasztotta azt a lehetőséget, ami akkor adott lett volna. Más kellett neki, mást akart, akkor csak arra az estére, ami úgy gondolta neki  megadhatja azt amire vágyott.
De csalódás volt, az este más dolgokat tartogatott, mint remélte. Mocskos volt és undorító.
Minden pasi egyforma? Vagy csak sötétben minden tehén egyforma?
Mindegy is, most nem ez a lényeg. Hanem Ő, a magas, barna hajú, barna szemű "adonisz", aki csak miatta akarta lemondani a szülői vacsorát, a kanbulit, az esti sörözést.
Amikor lehetett volna, akkor nem kellett, most hogy egyedül ücsörög, mások lennének a tervei vele.
Nem szerette, nem is akarta csak jó lett volna a skalpok közé...

To be continued.... /Maybe.../

József Attila: Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.
Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.
Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!

Ady Endre

Meg akarlak tartani

Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.
Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.
Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.
Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.
Testedet, a kéjekre gyúltat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.
Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.
Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.

Yesterday is history, tomorrow is a gift.

Fura dolgok keringenek bennem mostanában. Jó helyen vagyok? Jó amit csinálok? Jó fele tartok? Mi lenne ha máshogy alakul az életem? Nem sokat gondolkozom, de néha megfordul a fejemben.
Mi lett volna, ha.... ??? De aztán hirtelen elhessegetem a gondolatot és rájövök jobb helyen, jobb időben, jobb szerepben nem is lehetnénk. (persze csak akkor, ha veled vagyok... :))

Olyan jó,hogy vagy.Annyira szeretlek.Bár nem vagy a mindennapjaim része,de a szívemben benne élsz,minden percben,minden dobbanáskor.Imádlak.Nem tudok jobbat,szebbet mondani.
Úgyis csak akkor tudom mindezt megmutatni,ha veled vagyok.Csak veled.Álom minden perc,ami a miénk.
Mintha nem is ebben a világban lennék.Ha megfogod a kezem,olyan mintha lebegnék...

:)

It  always seems impossible,until it is DONE. :)